Azt parancsolom, szeressétek egymást!

Az Erdődi Esperesség Napját tartották május 13-án vasárnap Krasznabélteken.

Fiatalok és felnőttek, a különböző plébániákon tevékenykedő lelkes hívek, a közösségük sorsát szívükön viselő emberek imádkoztak, beszélgettek, terveztek együtt vasárnap Krasznabélteken, az Erdődi Esperesség Napján. Az elmúlt évekhez hasonlóan megrendezésre került napon az erőforrásokat igyekeztek felmérni, a lehetőségeket vették számba, és válaszokat próbáltak találni a bükkaljai térség híveinek jelen kérdéseire.

A találkozó a Jóisten áldásának segítségül hívásával, a legszentebb áldozat bemutatásával vette kezdetét tizenegy órától a Szent László templomban. A szentmisét Ft. Ágoston Ferenc krasznabélteki- és Ft. Tzier Ernő erdődi plébánosokkal bemutató Ft. Hannkovszky Ferenc püspöki helynök prédikációjában a napi evangélium (Jn 15,9-17) üzenetét magyarázta: „Azt parancsolom, hogy szeressétek egymást!"

Mint szentbeszédében kihangsúlyozta, a szeretet és az élet összetartozik: „Ahogy a szeretet élet nélkül csak üres szó, ugyanúgy az élet is e nélkül a szeretet nélkül csak vegetálás. Sokszor csak így élünk, ilyen teljes szeretet nélkül, ami nem ad teljes boldogságot. (...) Istennek az ember iránti szeretete a legnagyobb áldozatban nyilvánult meg. Az Ő szeretete egy történés volt. Úgy szerette Isten a világot, hogy Fiát adta értünk áldozatul. (...) A mi szeretetünknek is áldozatban kell megnyilvánulnia Istennel szemben is. Nem kell feltétlenül életünket a szó szoros értelemben feláldozni, de ez kell, hogy legyen a tartalma: rendelkezésedre állok Uram. Rendelkezésedre állok, mert szeretlek! Ezzel a magatartással elméletileg szembeállítható az, amikor az ember szavakban, vagy érzelmekben véli létezni Istennek a szeretetét. Ez a magatartás viszont nem vezet a szeretet megismeréséhez, hiszen az elsősorban tettekben áll, nem szavakban, nem érzelmekben."



Az Erdődi Esperesség Napja a szentmise után szeretetvendégséggel folytatódott, majd gyerekek, férfiak és nők külön termekben vettek részt csoportfoglalkozásokon. Míg a fiatalabbak játékos módon tapasztalták meg az egymásra való odafigyelés örömét, a közösséghez tartozás felemelő érzését, addig a felnőttek a plébániák valóságával foglalkoztak.

Áttekintették, általánosan milyen kihívásokkal szembesül a bükkaljai közösség, a helyzetkép felállítása után pedig a konkrét teendők, a belülről történő, és nem mástól megoldást váró cselekvés módjáról beszéltek. A találkozó végig jó hangulatban zajlott, ezt pedig tovább emelte a záróakkordként délután három órától tartott közös litánia és a Szentségi Jézussal, a szentségimádásban való találkozás.